2021. November 30. -Tuesday- 21:19

Utasellátó története

2021. április 14. -szerda- 09:14

2021. április 14. -szerda- 09:14

A MÁV 2020 nyarán jelentette be, hogy felfrissíti étkezőkocsis szolgáltatását a tulajdonában lévő szervezet megreformálása után. A 73 éve működő Utasellátó története során több átszervezést is igényelt, emellett többször is volt merész újítások úttörője. Nevét – és csokirolóját – felemlegetve ma a szirupos múltidézés sokszor keserédes nosztalgiával keveredik.

A boldog békeidők utazóközönsége még pályaudvari restikben (a francia restaurant magyarosan rövidítve) étkezett, a járatok menetidejébe ugyanis bele volt kalkulálva egy hosszabb ebédszünet. Étkező- és hálókocsit akkor egyelőre csak Budapest és néhány monarchiabéli nagyváros között közlekedő vonalakon láthattak a módosabb utasok. Az első világháború utáni trianoni békediktátum megnyirbálta a monarchia hosszú vasútvonalait.

Néhány évvel ezt követően az Európát is elérő gazdasági válság pecsételte meg a vasút sorsát, mely átvándorolt az államhoz, azaz a MÁV-hoz. Az akkor éledező kisvárosi turisztikai és infrastruktúrafejlesztését pedig nem sokkal később a második világháború törölte le a tervezőasztalokról. A vesztes oldalon harcoló Magyarország területén a menekülő német csapatok felrobbantott pályaudvarokat és használhatatlanná tett vasútvonalak romjait hagyták hátra a benyomuló orosz csapatoknak.

Csodák csodájára 1946-ra már a nagy részét sikerült visszaállítani a főbb útvonalaknak, átmeneti megoldásként pedig fa- vagy lemezbarakkok szolgáltak pályaudvari kőépületek helyett. Az utasellátást ez időben a MÁV végezte karöltve a Konzum Szövetkezettel. A néhány, Horthy-érából megmaradt fogadóval szemben a Konzum dolgozói kosárból kínálták az utasokat, néhány vonalon pedig kezdetleges, favázas büfékocsik is közlekedtek.

Az 1948-ban felgyorsuló államosítás azt a néhány megmaradt restit is bekebelezte, az év november 20-án pedig megalapították az Utasellátó Nemzeti Vállalatot – természetesen szovjet mintára.

A portfólió kezdetben étel, ital és dohányáru volt. Később kiegészült pályaudvari virágpavilonokkal, saját márkás élelmiszerekkel, de a szárnyas kerék motívuma idővel rákerült kártyapaklira, útiszótárra, kártyanaptárra, gyufára és étkészletre is. A magyar aukciós oldalakon rendszeresen cserélnek gazdát gyűjtői darabok, néhány éve pedig egy vándorkiállítás is emléket állított az egykor szebb napokat megélt vállalatnak.

Mozgó elárusító hely a Keleti pályaudvaron
Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

A Tejért és Közért óriásláncok mintájára szerveződő Utasellátó a kezdetektől dinamikusan fejlődött, de – mint az jellemző volt általánosan az államgazdaság más szereplőire is – a mennyiségi szemlélet háttérbe szorította a gazdaságosság szempontjait, ezért a nyereség még az 50-es évek közepén is alulmaradt az elvárthoz képest. Szerencsére ekkor néhány vezető pozíció cseréje elegendő volt ahhoz, hogy pár év alatt sínre tegyék a vállalatot. Majd először, de nem utoljára, 1964-ben érték el az egymilliárdos forgalmat.

Ekkor már forgalomban voltak az országban elsőként bevezetett, celofánba vagy sztaniolba csomagolt élelmiszerek, amelyeket speciális tárolás nélkül lehetett bárhol árulni. A fejlesztések ekkoriban meglódultak, felállították az első hűtős ételautomatákat a Déli pályaudvaron, a sikeren felbuzdulva, nem sokkal később már a balatoni közönség is élvezhette azokat.A hetvenes évekre pedig dán gyártmányú melegitalos automatákat is üzemeltetett a vállalat, de már lágyfagylatot is vásárolhatott így az utazóközönség. A budapesti Batthyány téri aluljáróban az automatákhoz még állópultok is tartoztak, amiken kényelmesebben, ám a többi közlekedőt igencsak feltartva lehetett majszolni a kaszinótojást, így azok hamar kikerültek onnan. A mai, szigorúbb élelmiszerbiztonsági szabályozáshoz szokott szem okkal akadhat fenn a napon hagyott, szendvicset is kínáló mozgó elárusító helyek kocsijain, és megmosolyogtató naivságnak tűnnek az önkiszolgáló bambiskosarak is. Azonban fontos leszögezni, hogy az Utasellátó élelmiszer-technológiai szempontból kitűnő minőségűnek számított fénykorában.

Merthogy az Utasellátó fénykora leginkább a 60-as és 70-es évek voltak, ekkorra már a kezdeti szervezési és ellátási nehézségeken túllendült a vállalat, és még kevés volt magántulajdonban lévő autó, így az emberek leginkább tömegközlekedtek. Nemcsak földrajzi értelemben terült szét egész Magyarországon, de minden társadalmi csoport életében is jelen volt. A hajnalban a munkásvonattal ingázó gyári dolgozó, a balatoni üdülésre utazó nagycsalád és a hajóval Bécsbe kiránduló turista is mind-mind az Utasellátót vette igénybe – persze más-más formájában és minőségében. Ekkor már nemcsak a MÁV járatain, de Ferihegyen és az IBUSZ-állomásokon is jelen voltak.

A csúcson, 1976-ban majd hétezer dolgozót számlált a vállalat a kezdeti 1200 főhöz képest. Korabeli dolgozói beszámolók szerint az élelmiszeripari szakmákon belül utasellátósnak lenni komoly megbecsültséget jelentett, ráadásul egy jó ideig ugyanolyan kedvezmények is illették őket, mint a szintén presztízsmunkahelynek számító MÁV dolgozóit. A külföldi utasok körüli sertepertélés, a valutában adott borravaló és az éjszakába robogó, sokszor prominens személyt altató hálókocsikon való szolgálat akkoriban erősen bizalmi pozíciót jelentett.

Ráadásul az Utasellátó a magyar gasztronómia megismerésének első állomását jelentette egy turista számára, mely alapjaiban meghatározta az országimázst. A keleti blokk utasellátóinak szakács-, cukrász- vagy pincérversenyei még több utazást, és sokak számára izgalmas perspektívát, a belső dolgozói programok pedig előrelépési lehetőséget jelentettek.

Legutóbb a szegedi gyorsvonaton ta­pasztaltuk, hogy gyermekektől is meg­tagadták a kristályvíz kiszolgálását az­zal, hogy kevés a víz és szükség van rá a fröccshöz

– panaszkodik egy olvasó a Magyar Dolgozók Pártja lapjának hasábjain az akkor még csak egy éve működő vállalatra. Később is rendre megkapta a vállalat, hogy kevesebbet ad el többként, túl magasak az árai vagy trükközik a szeszesitalokkal, különösképpen azokkal, melyeket amúgy is vízzel kell hígítani. Egy ideig valóban, a spórolás jegyében engedélyezték a kávézacc újbóli felhasználását, de nem sokkal később eltörölték a visszaélések elkerülése miatt. De az utca embere ragasztotta rá az “ittasellátó” gúnynevet is. Az viszont tény: az 1978-ban bevezetett szeszforgalmazást korlátozó rendelet – miszerint reggel 7 és este 9 között nem lehetett alkoholt árusítani – jelentős bevételtől fosztotta meg a vállalatot.

Épület a Keleti pályaudvaron 1952-ben, sarkában az Utasellátó üzlete 

A nyolcvanas évektől kezdődően egyre inkább a külföldi turistákra összpontosítottak, bár a valutázást keményen szabályozta az állam. Kötelékükben megalakult az Utastours, szerveztek néhány napos kirándulásokat belföldre és hálókocsis kirándulásokat a horvát és görög tengerpartra. Ekkoriban már elmaradoztak a nagy, innovatív fejlesztések, ezért sokat veszítettek versenyképességükből. Az egykoron modern konyhák és színvonalas étkezdék ekkor kezdtek lassan elhasználódni.

Az 1986-os első magyar Forma–1-es futamon ők szolgálták ki a közel 200 ezres tömeget, emellett esküvők és nagyobb rendezvények cateringszolgáltatásával is foglalkoztak. Végül a rendszerváltás után lehetetlen volt tartaniuk a tempót a piacgazdasági viszonyok között. A holtvágányra került vállalat addigi kiskereskedelmi érdekeltségeit felszabdalták és privatizálták, az Utasellátó megmaradt magja pedig beleolvadt a MÁV-ba, amely járatainak büfékocsijain ma is ők szolgálnak fel.

Related Posts

Korábbi templom állt a mostani helyén

2021. május 17. -hétfő- 13:56

2021. május 17. -hétfő- 13:56

Egy feltehetően 11-12. században épült, egyhajós templom maradványait azonosították a jáki Szent György-templom főhajójában. A kutatás újraírta az emblematikus műemlék...

Váratlan fordulat jöhet a hírhedt rohonci vérengzés ügyében

2021. március 30. -kedd- 10:38

2021. március 30. -kedd- 10:38

Újabb kérdőjelek tűnhetnek el a burgenlandi településen a második világháború idején zajlott borzalmak történetéből. Egy idős hölgy tett tanúvallomást. Ez...

Comments
Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük