A február–március nemcsak a tavasz közeledtét jelzi a magyar erdőkben, hanem egy különleges, minden évben ismétlődő biológiai folyamat csúcsidőszakát is: a szarvasfélék ekkor hullajtják el agancsukat, hogy helyet adjanak az új fejdísznek. Bár sok kiránduló számára izgalmas élmény lehet egy lehullott agancs megtalálása, fontos tudni, hogy annak hazavitele jogsértő, és a gyűjtés komoly károkat okozhat a vadállományban.
Miért hullajtják el az agancsot?
A folyamatot hormonális változások irányítják. Ahogy hosszabbodnak a nappalok, a bikák tesztoszteronszintje csökken, ami az agancstő és az agancs közötti csontszövet felszívódását indítja el. A több kilogrammos fejdísz végül saját súlyánál fogva, vagy egy ághoz érve leválik.
- Gímszarvas: február–március a csúcsidőszak. Az idősebb, erősebb bikák hullajtják el először, a fiatalabbak akár áprilisig is viselhetik a tavalyi agancsot.
- Őzbak: már késő ősszel (október–november) elhullajtja az agancsát, így ilyenkor már az új, bársonyos barkával borított fejdíszt növeszti.
- Dámszarvas: ráérősebb faj, jellemzően április–május környékén válik meg agancsától.
Miért veszélyes az „agancsozás”?
A tél végére a szarvasok energiatartalékai minimálisra csökkennek. Ilyenkor a legkisebb zavarás is végzetes lehet számukra.
- A menekülés óriási energiaveszteséggel jár.
- A kimerült állatok könnyen végkimerülésben pusztulhatnak el.
- A pánikban futó rudlik kerítéseket törhetnek át, jelentős vadkárt okozva.
- A kutyás vagy szervezett hajtás már orvvadászatnak minősülhet.
A lehullott agancs a helyi vadásztársaság tulajdona, így annak engedély nélküli elvitele jogilag lopás.
Mit tegyünk, ha agancsot találunk?
- Készítsünk róla fotót az eredeti helyén.
- Hagyjuk ott, mert az erdei ökoszisztéma része.
- Ha különlegesen nagy vagy érdekes darabot találunk, értesítsük a helyi erdészetet.
Az agancs ugyanis nemcsak dísz: fontos tápanyagforrás a rágcsálóknak, sünöknek, sőt más vadfajoknak is, amelyek előszeretettel rágják a kalciumdús csontot.
A természet most készül a megújulásra
A tavasz előtti hetek az erdő egyik legérzékenyebb időszakai. A vadaknak ilyenkor nyugalomra van szükségük, hogy a tél megpróbáltatásai után regenerálódni tudjanak. A kirándulók felelőssége, hogy ezt tiszteletben tartsák.
A természet csodáit érdemes figyelni – de távolról, hagyva, hogy az erdő zavartalanul végezze a maga munkáját.
